A négy kerék legendája

 A Honda az új Legenddel egyszer, s mindenkorra meg akarja vetni a lábát a prémium limuzinok piacán. És mi segíthetne jobban a német márkákhoz szokott közönségnek a járt útról való letérésben, mint egy modern összkerékhajtás?

Aki nem tud semmit az új Honda Legendről, könnyen azt gondolhatná, hogy a japán márka ezzel akarja lenyugtatni azon híveit, akik a Civic formáját meglátva kidobták otthonról az összes hondás bögrét, tollat és törülközőt. A Legend ugyanis szöges ellentéte a tavaly bemutatott ferdehátú felzaklató formavilágának. Sehol egy szokatlan megoldás, jól bevett limuzinos arányok, csak a domborodó motorháztető és a lefelé szélesedő hátsó rész jelzi, hogy nem szanatórium van a lemezek alatt.

 De hiába a konzervatív álca, aki ismeri a márkát, úgyis tudja, hogy a technika mindig tartogat kellemes meglepetéseket, aki meg nem, annak a kedvéért felírták a csomagtér fedelére: SH-AWD. A Super Handling All-Wheel Drive a Legendbe épített, eddig még sehol nem használt összkerékhajtás sokat ígérő megnevezése. Az eddig ismert rendszerekkel szemben ez nem csak a tengelyek között, de - a hátsó tengely esetében - a kerekek között is képes szabályozni a nyomaték elosztását, méghozzá aktívan.

 A japánok mérnökei szerint a tengelyek közötti elosztás 70:30 arányig bármelyik rész javára eldőlhet, hátul pedig 100:0 is lehet az arány. Mindez elsősorban az autó kanyartulajdonságait hivatott előnyösen befolyásolni, ami hihetőnek is tűnik, hiszen ha az összes nyomaték 70 százaléka az ívkülső hátsó kerékre jut, annál hatásosabb ellenszert nehéz elképzelni az utálatos alulkormányozottsággal szemben. Hiszen épp az volna a lényeg, hogy majd' ötméteres hossza és közel 1,9 tonnás tömege ellenére a Legend ne úgy viselkedjen az úton, mint egy partra vetett ámbrás cet.

 Nos, az első kilométerek tapasztalata alapján nem úgy viselkedik, de nem kevésbé köszönhető az igényes futóműgeometriának, mint a kifinomult hajtásnak. Ha nem provokálják, a Legend nagy tempónál is agilisan, a kijelölt ívhez szépen ragaszkodva, csak a legjobb méretes limuzinokra jellemző magabiztossággal veszi a fordulókat. Arra csak a zárt tesztpályán derült fény, hogy ha szinte behajítják egy kanyarba és az összkerékhajtásra számítva kap egy padlógázt kifelé menet, akkor kifejezetten érezhető, ahogy az ívkülső hátsó kerék megkapja a vészjelzést, és minden tőle telhetőt megtesz a rossz irányba vágyakozó orr ívre tereléséért.

 Szóval a Legend nehéz helyzetekben nagyszerűen helyt áll, de kevésbé drámai körülmények között sem okoz csalódást. Annak ellenére, hogy valamivel rövidebb, mint az elődmodell, odabent igazi limuzinos kényelem várja az utasokat, finom bőrkárpitok, elegáns szabású fabetétek, többzónás klíma, elektromos mozgatású árnyékolók. A főműszerek kialakítása és a kékes háttérvilágítás a Civic után az új Legendben is megjelent, a középkonzol elsőre ijesztő gomb- és funkciórengetege egy idő után minden bizonnyal otthonossá válik.

 A tükörsima alpesi országutakon ugyan nem volt okunk panaszkodni, de elképzelhető, hogy a jó úttartás idehaza esetleg ront majd valamit rugózási komforton, de a kiváló zajszigeteléssel itt sem lesz gond. Szükség is van rá, mert a Legend 295 lóerősre izmosodott V6-osa szokatlanul magasan, 5000-es fordulatszámon adja le legnagyobb nyomatékát, ezért aki ki akarja aknázni a lóerőket, jó, ha magasan tartja a fordulatszámot, alul ugyanis nem valami fickós a nagy Honda. De ez aligha meglepő a márka kedvelőinek, akik eddig is a pörgős VTEC motorokra esküsznek, de lassan kezdhetik ízlelgetni az SH-AWD rövidítést is.

Volvo C30-ast nyerhet az Ön Autója szavazásunkon, ha beküldi az újságban található jelentkezési szelvényt. Vezettük az Opel Corsát és a Kia Carens buszlimuzint. Budapesten kipróbáltunk egy méreten felüli Ford terepjárót, Németországban pedig a Sachsen Classic veteránversenyen indultunk egy Audi 100 Coupé S-sel. Mindez és még sok érdekes téma az októberi Autó Magazinban. Keressék az újságárusoknál!