Mesterhármas Audi-módra

Minden idők legerősebb kompakt Audija az új S3-as, amely a teljesítmény mellett a különleges megjelenésre is ad. Vajon mindent visz a turbómotor, az összkerékhajtás és trendi külső a paprikás ferdehátúak mezőnyében?

Annak ellenére, hogy az Audi A3-asé a legjobban csengő név a prémium ferdehátúak között (10 év alatt több mint másfél millió példány fogyott belőle), és az ingolstadti márka képes egészen vad sportautókat is összerakni, a kompakt négykarikás eddig még nem igazán tudott elismerést szerezni magának a felpumpált kategóriatársak között. Pedig a 99-ben bemutatott első generációs S3-as volt az első hot hatch 200 lóerő feletti teljesítménnyel, a jelenlegi sorozatban pedig már a "civil" TFSI is kerek 200-at tud, nem beszélve a V6-os 250 lóerejéről.

 Szóval a csúcs A3-asok mindig is erősek és technikailag nagyon is figyelemre méltóak voltak, de amikor a mérnököknek választaniuk kellett, hogy gyorsabban kanyarodjon, vagy különlegesebb és vastagabb legyen benne a bőrkárpitozás, mint bármi másban a hasonló vasak közül, mindig az utóbbi javára dőlt el a verseny. Ettől ezek még persze pompás és piacilag sikeres autók, de a versenypályán nem jó viselet az öltöny, legyen akármilyen makulátlan is a szabása.

 A vadonatúj S3-as nem csak erősebb, mint bármely korábbi kompakt Audi, ennél még inkább kilátszik a versenyzőcipő az Armani nadrágszár alól. Hogy gyorsan túl legyünk a márkánál már unalomig ismételt kötelező körökön, igen, ennek a formája is mindannyiunk számára nagyjából ugyanazt a kortárs hi-tech eleganciát testesíti meg, ennek az utastere is első osztályú anyagokból készült és embertelenül jól van összerakva, ebben is minden finoman működik, sokkal otthonosabb, mint egy BMW, és sokkal fiatalosabb, mint egy Mercedes.

 Az S recept ezúttal is a régi: turbómotor, összkerékhajtás, sportfutómű és néhány exkluzív kiegészítő. Ami a motort illeti, a VW-konszernen belül széles körben alkalmazott kétliteres négyhengeres, közvetlen befecskendezéses TFSI (lásd Reflektor című írásunkat!) még soha nem volt olyan erős, mint az új S3-asban. Legnagyobb nyomatéka megegyezik az ugyanekkora dízelek hasonló értékével, a különbség csak az, hogy egy kicsit feljebb jön meg az ereje és lényegesen tovább tart. Mivel a feltöltést a megszokottnál valamivel magasabb fordulatra optimalizálták, régi ismerőst láthatunk viszont az S3-asban, a jó öreg turbólyukat. Hirtelen gázadáskor a motor először levegőt vesz, és csak azt követően kezdi meg a gyorsítást, méghozzá igen meggyőzően. Az S3-as már kevesebb, mint 6 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100-ra, és minden fokozatban veszettül jól húz. Ami egy kicsit meglepő, hogy a hajtóműből szinte csak a turbó surrogása és pisszegése hallható az utastérben, méghozzá majdnem olyan intenzitással, amilyet Walter Röhrl Audi S1-es belső kamerás felvételein lehet hallani. A rövidített áttételezésű hatfokozatú finom és pontos, de még kanyarokkal gazdagon tűzdelt, szűk úton sem kell túl gyakran használni 2500-as fordulat fölött ugyanis bármelyik fokozat megteszi.

 Az S3-as futóműve 25 milliméterrel alacsonyabb, mint a többi A3-asé, de a 18-as széria felnikkel együtt sem annyira kemény, hogy az kellemetlen lett volna a németországi első próbán. A Quattrónak hívott, de technikailag a VW 4motion rendszerével azonos összkerékhajtás a tapadásban, a remek futóműgeometria az alulkormányozottság legyőzésében segít, így az S3-as nem jön zavarba a bóják láttán, de a szűk fordulók kijáratában sokkal szebben teljesít, mint befelé.