A béke szigete

____________________________________________________________________________

Ki ne szeretne időnként elmenekülni a világ zaja elől egy csendes, távoli szigetre? A kiruccanás azonban hamar véget ér, és utána minden megy tovább ugyanúgy. A Mercedes-Benz S500L tartósan is képes a nyugalom élményét nyújtani, igaz, majdnem annyiért, amennyiért saját szigetet is lehet venni.Csend van. Olyan csend, hogy szinte hallani, amint a karmester felemeli a pálcáját, hogy beintsen a zenekarnak. Majd amikor megszólal a zene, akkor is csak a Harmann-Kardon hifiből kiszűrődő dallamok hangjai töltik meg az utasteret, semmi más. Az elektromos állítógombok segítségével az ember a hátsó bőrfotelt csaknem fekvő helyzetbe hozza (a hosszabb tengelytávú L változatban hely van hozzá bőven), ilyenkor télen bekapcsolja az ülésfűtést, esetleg a masszírozást, majd átadja magát a zene élvezetének. S mindezt egy akár 200 km/órás sebességgel száguldó autóban. Ahová kívülről nem jut, nem juthat be semmi. A ragasztott oldalablakok és a mázsákkal mérhető hangszigetelések megteszik a magukét, a világ zaja odakint, a zene pedig odabent marad. De nemcsak a zajok halnak el, mielőtt az utasokhoz jutnának, hanem a rezgések, az úthibák ütései is. A kéttonnás óriás felépítménye a légrugózásnak, és az adaptív csillapításnak hála, szinte rezzenetlenül siklik még a hazai, agyonjavított aszfalt-utakon is. Hátul ülni az új S-osztályban - maga a gyönyör. De azért az első ülésben helyet foglalni sem mindennapi élmény. Mi tagadás, már a helyfoglalás sem éppen átlagos. Miután ugyanis a vezető nagyjából beállította az ülés helyzetét, még számos tulajdonságon módosíthat, akár az ülés egyes részeinek keménységén és állásszögén is. Így aki az S-osztály multikontúr ülésében nem találja meg a helyét, azt ő már nem is fogja sehol megtalálni! Az ülés személyre szabásához egyébként ugyanazt a középen elhelyezett forgó menükapcsolót kell tekergetni, amellyel szinte minden más átállítható, a hifi- és a video-rendszertől kezdve a fedélzeti számítógépen és telefonon keresztül egészen a navigációs rendszerig. Ügyes megoldás, hogy az állítani kívánt szolgáltatást külön erre a célra szolgáló gombbal lehet kiválasztani, s csak utána kell a forgókapcsolóval navigálni. Ennél már csak az ügyesebb, hogy a telefon billentyűzetét a forgókapcsoló feletti tenyérpihentető párna teteje alá rejtették. A forgókapcsoló egyébként azért lehet annyira kéznél, mert a fokozatválasztó kart felköltöztették a kormány mellé. Működtetése szinte magától értetődő, előremenethez lefelé, tolatáshoz fölfelé kell billenteni, míg a parkoló-állás a kar végében található gomb megnyomásával kapcsolható. Felár ellenében természetesen az S-osztályhoz is rendelhető kulcs nélküli beszálló- és indító-rendszer, amellyel a motor indításához csak egy gombot kell megnyomni. Ez a mi tesztautónkból kimaradt, így a hatalmas V8-as motort a hagyományos Mercedes kulcs legújabb kiadásával lehetett életre kelteni. Az 500-as számmal jelzett erőműnél fontos megjegyezni, hogy a típusjelzést meghazudtolva nem öt, hanem öt és fél literes. Részben a lökettérfogati többlettel, részben a műszaki módosításokkal, köztük a hengerenként három helyett négy szeleppel magyarázható, hogy az új motor 388 lóerős teljesítménye több mint 80 lóerővel több annál, amit a korábbi erőforrás nyújtott. A hatalmas teljesítményű és nyomatékú (530 Nm) erőmű még a nehezebb, hosszabbított változatot is olyan könnyedén mozgatja, hogy a fordulatszámmérő mutatója átlagos használatban ritkán lendül a kétezres szám fölé. Igaz, ebben a hétfokozatú automatikus sebességváltó is segít, amely - amíg lehet -, a fogyasztás szempontjából kedvező, alacsony szinten igyekszik tartani a fordulatszámot. A gondos vezetésnek meg is van az eredménye: az üzemanyagigény kíméletes stílus mellett még városi forgalomban sem emelkedik 16-17 liter/100 km fölé, ami ekkora autótól igen jó eredmény. A kis fordulatszámok tartása egyébként további magyarázatot ad az alacsony zajszintre.Kívánságra az erőátvitel teljesen más arcát is képes megmutatni. A piros zónához közel tartva a fordulatszámmérő mutatóját, egyrészt elementáris erők feszítik az útnak az autót, másrészt szívmelengető V8-as mormogás szűrődik be az utastérbe. A sportos üzemmód alkalmazására egyébként több mód is van. Az egyik, hogy az ember tövig tapossa a gázpedált, amiből a rendszer mindjárt tudja, hogy menni kell, és ennek megfelelően jár el. Így is elérhető az ígért 5,4 másodperces gyorsulási idő 0 és 100 km/óra között, amit a V8-as távoli moraján kívül egyébként semmi nem jelez vissza. Az S-osztály olyan rezzenetlenül megy 100 km/órával, vagy akár 200-zal, mintha állna. A másik mód a váltó S fokozatba állítása, amikor azért a ritmusváltások gyorsabban levezényelhetők. A harmadik a kézi üzemmód. Ez vagy a programválasztó gomb, vagy a kormány mögötti váltógombok megnyomásával helyezhető üzembe.A hosszú S-osztály egyenesen úgy megy, mintha zsinóron húznák, de kanyarban sem vall szégyent. Ugyan kissé esetlenebb, mint a normál tengelytávú változat, de nem sokkal. A pontos, és jól érezhető kormánnyal hajszálpontosan terelhető ívről-ívre, csak éppen nagyobb tér kell neki a mozgáshoz - amint egyébként parkoláskor is. A légrugózás miatt az oldaldőlés is nagyobb, de egyáltalán nem zavaró mértékű. Egyenesen tökéletes viszont a fékrendszer, amely hihetetlenül érezhető és adagolható, ugyanakkor a betonfallal azonos hatásfokú. A kocsi blokkolásgátlójával, fékasszisztensével, pre-safe rendszerével, menetstabilizálójával, masszív karosszériájával és hét légzsákjával a bankok szuperszéfjeinél is biztonságosabb; bőrkárpitozásával, négy(!) elektromos ülésállításával, tökéletesen működő kétzónás automata légkondicionálójával, DVD lejátszójával utasainak már-már a kényelem netovábbja. A cirkálót természetesen nem adják ingyen. A rövid tengelytávú változatért valamivel több, mint 27 millió forintot kérnek, a hosszú ennél másfél millióval drágább. De mi ez cserébe egy kis nyugalomért? Ismerjék meg a Detroiti Autószalon újdonságiat helyszíni beszámolónkból, vezettük az új Yarist, és bemutatjuk a Peugeot 207-est. Teszteljük a futursiztikus megjelenésű Honda Civicet, és a nagyon is amerikai Chrysler 300C-t, természetesen hatalmas V8-as motorral. Megnéztük, hogy viselkednek a tetőboxok ütközés esetén, és a Mercedes DTM versenyautóját is kipróbálhattuk néhány kör erejéig.