Elsöprő tisztaság

Két új motor? - ez amolyan kis hír. De ha azt mondjuk: az Avensis immár háromféle dízelmotorral is megvehető, akkor érthető, miért cipelt minket Hamburgba a Toyota.

Manapság a benzinmotorok már-már kegyvesztettek a kompakt- és középkategóriás autókban. Így felejtette el a közönség a hanglemezt a CD megjelenésekor, a filmes fényképezőgépeket a digitális technika előretörésével. Miért is rendelne bárki Otto-motorral autót, amikor a dízelek bikásak, alig zajosak, jóval kevesebbet fogyasztanak és könnyebben eladhatók, mint a benzinesek? Benzinmotorral ma csak az vesz autót, akiknek a legolcsóbb jószág kell, esetleg kivételes sportosságra, zajmentességre vágyik.
A többiek viszont egyre jobban kedvelik a dízelt. Bár a Toyota régóta tartott a kínálatában gázolajjal működő autókat, csak későn eszmélt rá a dízelek igazi jelentőségére - nagyjából akkor, amikor bevezette a D-4D közös nyomócsöves motorokat. Közülük az Avensis kétliterese volt a legjobb, ám - amint Hamburgban kiderült -, a Toyota többre vágyott.
Az eddigi egyetlen dízel mellé most két vadonatúj, közös nyomócsöves motor lép, mindkettő alublokkos és 2,2 literes lökettérfogatú. A finom működés érdekében kiegyensúlyozó-tengelyt, a precízebb keverékképzéshez piezoelektromos befecskendező-elemeket alkalmaztak a mérnökök. A gyengébbik 150 lóerős - ez 36-tal több az eddigi kétliteresnél, az erősebbik 177 lóerőt tud, 400 newtonméteres nyomatékkal szaggatja az aszfaltot, különlegesen nagy felületű töltőlevegő-hűtője van. Mellesleg a világ legkisebb kompressziójú és legtisztább üzemű dízelmotorja.
A két erőforráshoz vadonatúj, hatfokozatú, kézi váltót fejlesztettek ki, amely tömörségét a kettő helyett háromtengelyes felépítésnek köszönheti. A szerkezetek mindkét verzióban az utolsó csavarig azonosak, csak annyi a különbség, hogy a 177 lóerősnek hosszabb a hatodik fokozata.
A próbák során csak az aszfaltra leesett újságírói állak súrlódását lehetett hallani - már a kisebbik 2,2 D-4D is káprázatosan rugalmas, erős, hangjának meghallásához pedig luxusautón edződött fül kell. A 177 lóerős ereje pedig úgy áramlik, mint amikor a Niagaránál kinyitják a zsilipet - s a hanghatás végképp elmarad.
Bár a váltó vezetése nem olyan pontos, mint a korábbi ötfokozatúé, kapcsolásához nemhogy egy, de még egy negyed ujj is elegendő. A két autónál bevezetett, merevebb első keresztstabilizátor pedig érezhetően javít az egyenesfutáson.
E sok jó persze nincs ingyen. Úgy hírlik, a 150 lóerős szedán ára 7,5 millió forint lesz, a 177 lóerős kombié pedig kilencmillió körül alakul. Hiába, a csoda pénzbe kerül.