Adj egy ötöst!

Szeptemberben hivatalosan is bemutatják a BMW M5-ös szériaváltozatát.
A technika: 5 liter, 10 henger, 40 szelep, 7 fokozat. És persze a motor 507 lóerős.
Csoda, hogy az autó 15 másodperc alatt éri el a 200 km/órás sebességet?

A kigyúrt szuper-limuzinok izgalmas piacán mindig a legújabb autóé a legnagyobb teljesítmény. Így aztán ne csodálkozzunk, hogy a frissen érkezők rálicitálnak a többiekre. A BMW most 507 lóerőt mond, ami több mint a most kapható Mercedes E55 AMG (476 LE) és a nemrég leváltott A6-oson alapuló, utolsó szériás Audi RS6 plus (480 LE) motorjának teljesítménye.
Ez már azért is tiszteletet parancsoló, mert a Mercedes egy mechanikus feltöltővel, az Audi pedig két turbóval csikarta ki az óriási értéket a maga V8-as blokkjából. A BMW viszont más irányba indult el: az előző M5-ös négyliteres V8-asát nyugdíjazták, és helyét a két hengerrel hosszabb, egy literrel öblösebb, 90 fokos hengerszögű V10-es vette át. Az új motor mindössze 1 kilogrammal nehezebb (240 kilogrammos), mint a régi, és ez sokat elárul a súlycsökkentésre tett erőfeszítésekről. Literenként 101,4 lóerőt szabadít fel - elődje viszonylag szolid, 80,9 LE/literével szemben.
A V10-es blokkból elképesztő fordulatszámokat csaltak elő, a korlátozás 8250/percnél van, és az 520 newtonméteres nyomatéki maximum is elég magasan, 6100/percnél jelentkezik. A konkurencia viszont nyomatékban jobb - a Mercedesé 700 Nm, az Audié pedig 560 Nm. A BMW ezt a problémát a váltó oldaláról próbálja megfogni: a vadonatúj, 7 fokozatú SMG, vagyis automatizált váltó 65 ezredmásodperc alatt pakolja a fokozatokat.

Persze hiába a hengerenként külön fojtószelepekkel lélegeztetett motor, a villámgyors, mindkét oldalon változó szelepvezérlés (Vanos), ha a világ első tízhengeres limuzinjával nem lehet a közúti forgalomban közlekedni. Ezért az elektronikának ún. P400-as programja van, amellyel a vezetőnek "csak" 400 lóerőt kell megzaboláznia. A normál P50